Május 20-27. között ismét Angliában jártunk. Hogy miért? Iskolánk tanulói közül négyen – Házi Patrik, Házi Martin, Fodor Dominik és Molnár Adél – sikeres nyelvvizsgát tettek angol nyelvből, ezért az alapítványunk (a Hazafelé Alapítvány) fejenként 75 000 Ft-tal jutalmazta őket, amelyet erre a kirándulásra használhattak fel. Elkísért még bennünket Házi Csaba, a Táncsics Mezőgazdasági Zrt. elnöke és felesége, Cziráky Erika.

21.jpg21

Vasárnap délelőtt indultunk Győrből autóbusszal, budapesti, váci és győri társasággal. A buszon való éjszakázásról inkább nem írok… ;). Másnap hajnalban érkeztünk a Csalagúthoz (1) és kb. 35 perc alatt már angol földön jártunk. Elsőként Stonehenge-nél álltunk meg (2). A rejtélyes kőtömbök máig foglalkoztatják a látogatókat és a tudósokat: vajon kik építették és miért? A sokféle magyarázat közül egy sem bizonyított, de egy biztos: akármiért is készült, ekkora erőfeszítést nem hoztak volna érte csak úgy szórakozásból…

Estére érkeztünk a szállásunkhoz a Perran Sands Holiday Parkban, közel az óceán partjához (3). 6-7 személyes lakókocsikban lettünk elhelyezve, és bár ezek nem bizonyultak túl tágasnak, minden szükséges eszközzel el voltak látva: kandalló, gáztűzhely, mikrosütő, hűtő, vízforraló…

Kedden délelőtt egy ónbányába látogattunk el, amely a világ legmélyebben található postaládáját is rejti (4). Bizony szükség volt a sisakokra, mert vízben gázolva, szűk járatokon át haladva többször is bevertük a fejünket. Délután a festői Kynance Cove öböltől (5) nagyot túráztunk (6) a Lizard Pointig, Anglia legdélebbi pontjához (7).

Szerdán a világ végén jártunk, bizony! :) A Land’s End Anglia legnyugatibb pontja, onnan már tényleg nincs tovább… (8a). Itt található Anglia legutolsó vagy éppen legelső kocsmája – attól függ, honnan érkezünk (8b). Délután ellátogattunk a St Michael’s Mounthoz. Ennek a helynek az érdekessége, hogy csak apálykor közelíthető meg száraz lábbal (9), dagálykor csak hajóval lehet eljutni a (akkor már) szigetre. A kastélyban múzeumot rendeztek be, s alatta csodálatos kertet gondoznak (10). Hazafelé még megálltunk St Yves városkában, ahol a gyerekek megkóstolhatták Cornwall egyik jellegzetes csemegéjét, a cream tea-t. Ez egy édes pogácsaszerű péksüteményből, eperdzsemből, szinte vaj sűrűségű tejszínből áll, és az elmaradhatatlan angol teából, amelyet természetesen tejjel illik inni (11).

Csütörtökön következett az Eden Project, mely azt bizonyítja, hogy a világ számos ökoszisztémáját lehetséges reprodukálni, akár egy elhagyott, kietlen agyagbánya területén is. A távolból buborékokhoz hasonlítható (12), 2001 márciusában megnyílt komplexum többek között Óceánia, Malajzia, Nyugat-Afrika, az Amazonas és Dél-Afrika területeinek élővilágába nyújt interaktív betekintést. (13a; finom volt a bambuszlé is – 13b). A világ legnagyobb üvegházának számító építmény - melyet sokan a nyolcadik csodaként emlegetnek - turisztikai célpont, tudományos intézmény, oktatási központ egyben, mely elég hatalmas ahhoz, hogy az esőerdők legnagyobb fái is elférjenek alatta, valamint hatalmas mediterrán tájképek nyíljanak meg az utazó szeme előtt (14). Hazafelé Truróban, Cornwall székhelyén városnézés volt a program, helytörténeti múzeummal, katedrálissal (15).

Péntek reggel elbúcsúztunk a Perran Sandtől, és elindultunk London felé. Először Tintagelben kirándultunk, amelynek várában a legenda szerint Arthur király született, és a barlangban Merlin, a varázsló lakott (16). Útban még megálltunk Boscastle-ben, ebben a festői kis halászfaluban (17).

A fényképeken látszik, hogy végig nagyon jó időnk volt. Méghogy Angliában mindig esik az eső!... No, mi nemigen tapasztaltuk. A hét második felében kifejezetten meleg volt, olyannyira, hogy Dominik még az óceánban is megfürdött, de az is örülhetett, aki vitt rövidnadrágot magával! (Pl. én :))

Utolsó szállásunk London közelében, egy ún. Formula 1-es hotelben volt, ahonnan kora reggel indultunk London belvárosába. Egész nap sétáltunk, s szinte mindent megnéztünk, amit látni kell: a Parlamentet a Big Bennel (18), a Westminster Apátságot (19), a Buckingham Palotát (20), a St James Parkot a mókusokkal (21), a Piccadily Circust (22) és a Trafalgar teret (23). Itt kaptunk több. mint 3 óra szabadidőt, amit mindenki kedvére tölthetett. Mi Adéllal a Nemzeti Galériát választottuk (24), ahová ingyenes volt a belépés. A 46 teremben híres festők – Michelangelo, Van Gogh, Monet, Manet, Renoire, Rubens, Gauguin, Turner, Constable stb. – műveit csodálhattuk meg. Felejthetetlen élmény volt.

Galéria

1.jpg10.jpg11.jpg12.jpg13a.jpg13b.jpg14.jpg15.jpg16.jpg17.jpg18.jpg19.jpg2.jpg20.jpg22.jpg23.jpg24.jpg3.jpg4.jpg5.jpg6.jpg7.jpg8a.jpg8b.jpg9.jpg